Váratlan üzenet

Ma volt egy különös élményem. Reggel, amikor ültem a vonaton, láttam, hogy érkezett egy ismerősnek jelölés a Facebookon. Nem sok izgalommal kattintottam rá, mivel mostanában maximum külföldi idegenek jelölgetnek be. 

De kellemes meglepetés ért. Egy régi-régi “volt-barátom” jelölt be. 10 évvel ezelőtt “jártunk” (16 éves voltam-most 26 múltam). A részemről csak kamaszos szórakozás volt, de azt hiszem, neki többet jelentettem. Már akkor is bűntudatom volt amiatt, hogy mélyebb érzéseket táplál irántam, mint én iránta, ezért hamar szakítottam vele, és megszakítottam ezt a kapcsolat(féleséget) végleg. 

Ma, amikor visszaigazoltam, megnéztem az adatlapját és láttam, hogy nemrég megnősült. Egy olyan lányt vett el, aki tökéletesen illik hozzá. Boldognak tűnnek mindketten a képeken. Szép helyeken jártak. 

Nem sokkal később írt egy üzenetet. A hogylétemről érdeklődött 1-2 mondatban, aztán jött egy érdekes üzenet tőle: “Látom, hogy még mindig kint vannak azok a képek, amiket én készítettem.” Hirtelen nem is tudtam, hogy mire gondol. Aztán megnéztem az adatlapomat, és rájöttem, hogy igaza van. 

Olyan az oldalam, mint a nővé érésem, a fejlődésem, a felnőtté válásom dokumentuma. Sorra jutottak eszembe a kínos és vicces sztorik. Egy srácot egyszer hazaküldtem átöltözni, ment szandálban jött a randira (volt, vagy 40 fok). Nem vagyok egy szépség, szóval le voltam döbbenve, hogy visszajött hozzám. 

Azt megállapítottam, hogy kb. 20 éves koromig szemét voltam a srácokkal. Azzal is, aki nem adott rá okot. Nem vagyok rá büszke. 

Tehát ott volt az a mondat a régi képekről. Várta a választ. 

A szöveget nézve az volt az első gondolatom, hogy: vajon miért kérdezi? Mit remél a válaszomtól? Talán azt hiszi, hogy még mindig hiányzik nekem? 

Aztán megírtam azt, ami valójában gondolok. Ennyit: emlék. 

Mert valóban az volt. Minden képhez tudok kötni embereket, nem csak azokhoz, amiket ő készített. Meg érzéseket és hangulatokat. És visszanézve, nagyon örülök, hogy eltelt a tinédzser korom. Borzalmas, kínos, szánalmas, és vicces volt. 🙂 Annyi hülyeséget megcsináltam! 

Rengeteg nagyon hasznos tapasztalatot szereztem, de ha most találkoznék a múltam fontos és kevésbé fontos kapcsolataival, egészen máshogy viselkednék. 

Már nem félnék őszintének lenni senkivel.